Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szép versek

2010.03.17

 

Nézd! Csak nézd az éjszakát!
Miként, s hogyan ölel át:
Ezernyi apró fénnyel, forró szenvedéllyel
Így adja Neked - önmagát.




Titkaim közt őrizlek, mint tenger mélyén a kagylót.
Megvédve hullámveréstől, és szörnyű szélvihartól.
S csak simogatlak csendesen a tenger sós vizével
Mely magába zár, és mégis élsz, íriszek tükrében.

S ha úgy hiszem sötét már lenn a tenger mélye
Én felhozlak a felszínre, napsugár fényére.
S táncolunk a csillámló habokban kergetőzve,
Delfinek, és cápák közt, egymásba rejtőzve.

S ha belefáradnék e fénynek tiszta játékába,
Megint ott lenn a mélyben magamba zárlak.
Mert titkaim közt őrizlek, mint tenger mélyén a kagylót.
Megvédve hullámveréstől, és szörnyű szélvihartól!


Emlékezz Rám,hogy vissza találj,
Hol tiszta a vágy,ott nincs akadály.
Falak omlanak egy érzés körül,
Az élet ,ha ébred a lélek örül.

Ne mondd,hogy nincs az,mit nem lát a szem,
Ne mondd azt rólam,hogy nem létezem.
Keress a csendben,és szólíts meg bátran,
Légy most hát újból hűséges társam.

Emlékezz Rám,mert Érted ragyog,
A fényem,ha érint,Én Veled vagyok.
De vakon szőtt álmok között sosem keress,
Egyet tegyél csak,hogy mindig szeress.

Fogadj el kérlek,Én mindig melletted állok,.
Hogy átadjak néked egy igaz világot.
És ne hidd,hogy Én ezzel csodát teszek,
csak szívedbe írom be örök neved.


 

 

 

 

.

Egy igaz Gyöngyszem vagy Te nekem
Igaz gyöngy mely már az életem
Egy igazi melyet gyöngyhalászod
Háborgó tenger mélyéből kihalászott

Kaptalak sorstól munkának valaminek örömnek

Megtalálhattam benned gyönyörömet
Csillogó fényem benned örökös lett

Egy igaz Gyöngyszem vagy Te nekem
Igaz gyöngy mely már az életem
Egy igazi melyet gyöngyhalászod
Háborgó tenger mélyéből kihalászott

Kaptalak sorstól munkának valaminek örömnek

Megtalálhattam benned gyönyörömet
Csillogó fényem benned örökös lett
Csillogó fényed bennem örökös lett

Holdat nézem eszembe te jársz

Tiéd Csillagok fénye mint két szempár
Rám sugározza szíved mit kíván
Éjszaki imádban örökké ott hívsz már

Halljam szavad mely rám nevet

Szólít amerre utamon veled megyek
Hangod dallama kedvesen csilingel
Szívünk rezdülését keresi szemtől szemben

Igaz gyöngyszemmel egységben ... már a tied

Holdat nézem eszembe te jársz
Tiéd Csillagok fénye mint két szempár
Rám sugározza szíved mit kíván
Éjszaki imádban örökké ott hívsz már

Halljam szavad mely rám nevet

Szólít amerre utamon veled megyek
Hangod dallama kedvesen csilingel
Szívünk rezdülését keresi szemtől szemben

Igaz gyöngyszemmel egységben ... már a tied

 







 Mindig a barátod leszek

Időtől, tértől függetlenül,
Még ha testem már
Nem is e világon jár
Csak gondolj rám, és figyelj
Én ott leszek
Benned

Ha sötét felhők gyülekeznek,
Leszek neked
Napsugár felettük

Ha magányosan állsz az erdő szélén,
Csak gondolj rám, és
Mesélek majd a madarak nyelvén,
Csakis neked
Hogy tudd
Nem vagy egyedül

Ha elborít a sötét egy újholdas éjjelen,
Gondolj rám, és
Elér a vigasz akkor is, mert
Ott ragyogok majd
Benned
A csillagos égbolt helyett

Ha az ősz sóhaja nyomán
Elsárgulnak a fák,
A halott levelek hullásából
Hallhatod, ahogy
A jövő reménységét
Súgom neked

Ha szívedbe mar a jeges tél,
Leszek neked a hópelyhek zenéje
Hogy ne feledd,
Még a hideg is szép lehet

Ha lelked Szeretetre sóvárog
Sugárzom majd neked
A születésnapi torta gyertyalángjából, és
A csillagszóró szikráiból is

Ha otthonodat nem leled
Csak gondolj rám, és
Érezd ott mélyen
Otthonod az egész világ

Ha késne a tavasz,
A megújulás erejét öntöm beléd
A napkelte ragyogásából
Minden párás hajnalon

Ha félelmek gyötörnek, és
Nem leled az utat
Csak nézz a távolba, ahol
Feltámad a szél, és
Simogatásában ott leszek,
Felszárítom könnyeidet

Ha már fogytán az erőd,
A hegyek sosem apadó erejével
Emellek fel
Hogy menj
Tovább
Tovább!

Ha már úgy érzed, nincs kiút az útvesztőből,
Csak hunyd le a szemed, és
Lelkedet szárnyalni viszem
Az álmok mezején
Hogy lásd
A szabadság létezik

Ha nem találod a megnyugvást,
Békével a karomban suhanok feléd
A naplemente varázsában
Hogy sose feledd,
A harmóniát magadban keresd

Ha örömödet nem oszthatod meg mással,
Nézz egy virágra, és
Én mosolygok vissza
Tiszta szívből,
Veled örülve,
A lelkedben élő kisgyermekre

Ha bánatodat nem hallgatja meg senki,
Csak gondolj rám, és
Ott leszek
A szívedben

Csak ott leszek
És ölellek
S az esőcseppekben
Veled könnyezem

Ha szükséged van rám,
Ott leszek
Mindig
Csak gondolj rám

És tudd
Van egy barátod

Aki vár
A végtelen partján.

 

 



Oly jó volna ma messze menni,
s elenyészni a semmiségbe,
ha értem jönne most a párom,
s egy őszi útra elkísérne...

Egymást szép halkan átölelnénk,
úgy mennénk át egy furcsa hídon...
s a hídon megcsókolnánk egymást,
nagyon halkan és nagyon titkon.....
akarod?

 

 

 
 










Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint a szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a világ,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Szeretettel! Kati



Este az ablakban
Sík Sándor:

Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.
És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.
A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.
Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.
Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong...
Hol van????



Szabó Lőrinc-Mindenütt ott vagy...

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, öröm, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy, s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!

 


Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.
Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.
Gyémánt reggelek
véstek a szemembe,
hogy az éjszakáim
veled teljenek be.
S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.
Ki tudna elvenni
tőlem, ha nem adlak!
Itt vagy te, a legszebb,
így csak én mutatlak.
Igazítsd meg hajad
két szemem tükrében,
úgyis ritkán látod





Véletlen-e, hogy Rád találtam
A Barátra, kit nem is vártam.
Most már itt vagy napjaimban,
Támaszom a jóban - rosszban.

Vigyázol rám, ha nem is kérem,
Bekötöznéd vérző sebem.
Ha csak egy jó szóra vágyom,
Végighallgatod sirámom.

Nem véletlen, hogy Rád találtam
A Barátra, kire mindig vágytam.
Elküldtek nekem a Csillagok.
Köszönöm Neked!
Köszönöm Angyalok!


 

 


Wass Albert: Gondolsz-e rám?


Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?

Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted, tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?

Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz... s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!

 

Rózsák illatozzatok...



Rózsák illatozzatok,

letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!

Tőlem távol áll a sírás,
az olcsó ábrándozgatás,
Már a sorsom nem vitás,
vagy ő, vagy többé senki más!

Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!

Próza (suttogva):
Amikor ezt a levelet írom,
már lehet, hogy elindultál felém,
és talán a következő percben
már magamhoz szoríthatlak én.

Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Csak ha ő, ő jön el!