Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dilemma-2

2010.06.17

Igaz történet: A démonok a gyenge pasikra utaznak

Sok olyan nő van, aki az „ilyen” pasikra utazik. Van az úgy, amikor mi, nők csak önfeledt szórakozást, könnyed szerelmet keresünk, és az ilyen férfiak meg is adják nekünk…

Sokáig azt vallottam, hogy jóképű férfiként élni kell az életet, egyik virágról a másikra szállva, kötöttségek, kötelezettségek nélkül. Nem voltam egyedül ezzel a hitvallással, jó néhány barátom is hasonlóan gondolkodott. Nem tudom, mikor és hol volt az a pont, ami ennek a bohém életnek a megváltozását jelentette, de azon kaptam magam, hogy a kellemes hancúrozások ellenére, melyek fizikailag teljes mértékben kielégítettek, a lelkem egyre üresebb, kiégettebb.

Azt vettem észre, egész más szemmel nézem a nőket, mint addig: olyat kerestem, aki mellett egy alkalomnál lényegesen többször ébredhetek fel reggel.
Szerencsém volt, mert egy véletlen az utamba, pontosabban a karomba sodorta Szilvit. Szó szerint a karomba. Az egyik bevásárlóközpont liftjéből kiszállva ütköztünk össze. Szilvi éppen telefonált, közben a táskájában is kutakodott, így nem láthatta, hogy még nem üres a lift. Ő beszállt, mielőtt én kiszállhattam volna. Jó nagyot ütköztünk, de az első megdöbbenés után már csak az járt a fejemben, milyen jó volt a karomban tartani, beszívni parfümjének finom illatát, elveszni csodás zöld szemében.

Aznap este volt az első randink, és ez a találkozás olyan jól sikerült, hogy éreztem, most végre van valaki, akiért megváltozhatok, felhagyhatok csapodár, a csak a mának élő életmódommal.
Fél évvel később, közel negyvenévesen megnősültem, és valóban hittem abban, hogy végleg jó útra terelődött az életem. Szilvi megadta mindazt, amire vágytam: szerető feleség, kitűnő szerető, megértő barát volt. Tényleg jót tett a házasság, lecsillapodtam és minden energiámmal Szilvire koncentráltam.
Egy év múltával pedig megismerhettem, milyen az apaság érzése, Szilvi tüneményes kislánnyal ajándékozott meg. Most már két csodás nő fészkelte be magát a szívembe.
Úgy éreztem, sínen van minden. És akkor jelent meg az életemben, pontosabban a cégünk egyik vidéki képviselőjeként Angi. Izgalmas nő volt, olyan, aki után megfordulnak a férfiak, de aki jobbára csak kalandnak kell. Eleinte csak ritkán futottunk össze, aztán egyre gyakrabban jelent meg az irodában. Így utólag kiderült, direkt intézte úgy, hogy gyakran kelljen Pestre, az anyacéghez jönnie. Nem mondom, hogy hidegen hagyott, sokszor néztem, amint ringó csípővel megy az autójához, néha még fantáziálgattam is róla, de nem engedtem a csábításnak, mert eszembe jutott Szilvi, akit nagyon szerettem.

De Angi kitartó volt. Az egyik vállalati bulin ismét összefutottunk. Felkértem táncolni és beszélgetni kezdtünk.
– Mit szól hozzá a feleséged, hogy ilyen sokáig távol maradsz? – kérdezte, miközben kacéran, nagyon is kacéran nézett a szemembe.
– Tudja, hogy bízhat bennem.
– Igazán? – bújt még közelebb hozzám. – Pedig a helyében én nem engedném, hogy egy ilyen jóképű férfi nélkülem menjen el bárhova is. Sok olyan nő van, aki az ilyen „védtelen” pasikra utazik. Van az úgy, amikor mi, nők csak önfeledt szórakozást, könnyed szerelmet keresünk, és az „ilyen” férfiak meg is adják nekünk. Rád van írva, hogy jó veled a szex.
– Tudod, én nagyon jól megvagyok a feleségemmel.
– Irigylem a feleségedet. De azért hadd adjak egy baráti puszit – mondta, és ha nem fordulok el, szájon csókol.
Otthon soha nem látott hévvel öleltem Szilvit, és arra gondoltam, milyen jó, hogy ilyen csodálatos teremtést sodort mellém az élet.


De Angi nem adta fel. Néhány nappal később megjelent az irodánkban.
– Csak erre jártam – mondta, mintha olyan valószínű lett volna, hogy jóval több mint száz kilométerre a lakhelyétől fontos dolga akadt. Persze akadt, de az én személyemben.
Néhány kollégám úgy tett, mintha vadul dolgozna, de azért láttam, hogy mindenki feszülten figyel, mi bontakozik ki közöttünk.
– Figyelj, Angi, nem akarlak megbántani, de sok dolgom van…
– Nem baj, ráérek. Ne félj, nem akarlak elcsábítani, csak beszélgessünk egy kicsit – búgta úgy, ahogyan bizonyos korhatáros filmekben szokták.
– Na jó, nem bánom. Gyere, sétáljunk egyet! – mondtam, és kivezettem az irodából. Az ajtóból még visszaszóltam: – Fiúk, mára végeztem, most meg kell beszélnünk Angélával valamit.
Világéletemben jól ment a füllentés, különösen, ha nőügyről volt szó, de most valahogy sutára sikeredett. Tudtam, hogy másnap mindegyik kollégám az Angival való „megbeszélésről” fog faggatni.
Elautóztunk a Margit-szigetre, és elindultunk az árnyas fák alatt. Néhány lépés után megfogta a kezemet, magához húzott és megcsókolt.
– Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? – kérdezte. – Ettől féltél annyira?


Hiába gondoltam Szilvire, úgy éreztem, viszonoznom kell. Sóvárogva tapadt a szám az ajkára, és igen, jólesett. A csókot még több követte, majd a sétát kihagyva elhajtottunk egy szállodába. Hamar eljutottunk a csúcsra, gyorsan jött mindkettőnknél az orgazmus, ami igazán élvezetes volt. Hirtelen heves lelkiismeret-furdalásom támadt, de hamar elhessegettem, amikor Angi közös zuhanyozásra invitált. Ha az előbb nem tapasztaltam volna meg, hát most mindenképpen látnom kellett, hogy egy tökéletes testű nő áll előttem. Egy bestia, egy démon. Hiába tiltakozott a lelkem, zakatolt egyfolytában a fejemben, hogy „hűséget fogadtam”, nem akart engedelmeskedni a testem. A testem, amely most mindenestül Angié volt.
Kimerülten értem haza, és megpróbáltam arra gondolni, hogy ez csak egy kis flört, egyszeri kaland volt, amitől nem inoghat meg a házasságom.


Nem beszéltünk meg semmit Angival, de már másnap felhívott és arról áradozott, milyen jó volt velem. Kicsit meglepődtem, mert ez inkább az én dolgom lett volna, rég találkoztam már ennyire rámenős nővel. Kérte, hamarosan találkozzunk újra, mert nem bír a rátörő szenvedéllyel.
– Egész nap el tudnám viselni a csókjaidat, az ölelésedet – búgta a telefonba, de gyorsan témát váltottam.
Egész nap és éjjel az járt a fejemben, hogyan szerelhetném le, hogyan tudnám úgy visszautasítani, hogy ne bántsam meg. Jó volt vele az ágyban, ugyanakkor nem akartam, hogy rám tapadjon, akár a pióca, mert féltettem a Szilvivel való kapcsolatomat.
Másnap már délelőtt felhívott.
– Csaó, szivi. Négyre ott vagyok érted.
Ennek már fele sem tréfa, gondoltam. Világéletemben én irányítottam a nőket, a kapcsolataimat. Ha eljön a négy óra, kerek perec megmondom Anginak, hogy ne számítson rám, és jobb, ha elfelejt, és csak egyéjszakás kaland maradok számára.


A sors azonban közbeszólt és elrendezte az ügyet helyettem. Angi valamivel négy előtt megérkezett, elvonult a tárgyalószobába és türelmetlenül mászkált fel s alá. És akkor váratlanul megjelent Szilvi is. Jókedvűen tolta be a babakocsit, kicsit szabadkozott, amiért „rám tört”, de mint mondta, jó híreket hozott.
– Képzeld, szerelmem, Pankának végre kibújt az alsó két fogacskája, s ezzel valószínűleg egy időre megszűnnek az átalvatlan éjszakák. Olyan boldog vagyok! Végre kialudhatod magad! – mondta miközben átölelt.
A végszóra lépett ki a tárgyalóból Angi.
– Elnézést, nem tudtam, hogy vendéged van – szabadkozott Szilvi, az én áldott jó feleségem. Hej, ha tudta volna…
– Semmi baj, tulajdonképpen már menni készültem. Klassz férje van. Ugye tudja? – nézett Angi Szilvire bizalmasan. – Viszlát, és gratulálok a babához! Majd holnap jelentkezem – fordult hozzám, és tudtam, hogy ez a meccs még nincs lejátszva.
Szerencsére Szilvi nem fogott gyanút. Célzott ugyan rá, hogy szerinte a kolléganőm mintha kicsit többet akarna tőlem a szokásosnál, de hamar megnyugtattam.

Másnap sok szerencsét kívántam Anginak, abban bízva, hogy ő is talál majd magának olyan társat, aki mellett felhagy az ilyen kalandokkal. Ha azt hittem, könnyű lesz a szakítás, tévedtem. Nem akarja elfogadni, hogy vége. Leveleket ír, a legváratlanabb pillanatokban hív fel, de a legrosszabb, hogy megzsarolt: ha nem "találkozom" vele, mindent el mond a feleségemnek. Így hát mindig eléri, amit akar, nem "tudok" nemet mondani. Mit tegyek?