Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak 1éjszakás szexre vagyok jó?

2010.06.17

Csak egyéjszakás szexre vagyok jó?

Megüt a guta, amikor „leszingliznek”. Olyan divatos kifejezés lett ez manapság. Pedig én csak egyedül élő vagyok, saját egzisztenciával, karrierrel, és gyönyörű könyv- és ruhatárral rendelkezem.

Nem tartom  magam csúnyának, természetes vörös hajamat szőkével, barnával csíkoztatom. Két nyelven beszélek, és imádom a zenét.
Nincs olyan szerelmem, akire jövőt lehetne építeni, van viszont olyan szerelemfélém, akire biztos, hogy nem lehet. „Odaadnád a pályádat, az elért eredményeidet és javaidat egy szép házasságért, gyerekért?” Na, ettől a kérdéstől falra mászom. Ki teszi nekem lehetővé a választást? Miért öröm a kérdezőnek fájdalmat okozni azzal, hogy csak valamiről lemondva lehetne családom? Mellesleg ebben a kérdésben már az is benne van, hogy te úgysem leszel boldog, mert ekkora ésszel nem találsz férfit,ezért hát megengedheted magadnak, hogy utazgass, akár még nyaralót is vegyél.

Egyik barátnőm szerint üldözési mániám van. Szerintem nincs. Elkerülném az embereket, ha nem szeretnék annyira köztük élni? Mivel állatorvos vagyok, még a „dögeiket” is szeretem. És ebből élek.
Tegnap délben is megcsörrent a mobilom.
– Szia, Melinda! Pali vagyok.
– Tegnapra beszéltük meg a hívást…
– Nem fért bele, tudod. Majd a jövő hét végén szaladnék fel…
– De Pali, már másfél hónapja tologatjuk.
– Ne is mondd, annyira vágyom rád, de még hétvégén is dolgozom.
– És ma este? – nyögöm. Már oda a büszkeségem, legszívesebben sírnék. Boldog kielégülésről álmodom. Pedig tudom, hogy mint évek óta mindig, most sem lenne, mivel…



Végül csak feljött. Az este a megszokott forgatókönyv szerint zajlott: szolid udvarlás, a vacsora belapátolása, közös tévézés, majd simogatás. Csókok, ölelések. Aztán… Megint eltűnt a férfiassága, elolvadt anélkül, hogy élvezhette volna bármelyikünk.
– Ó, drágám! Majd legközelebb jó leszek. És dehogy megyek bárkihez is – utal a szexológusra, mintha mi sem történt volna.
Ég az arcom, szenvedek. Testem-lelkem megalázva, és arra gondolok, melyik nap hívhatnám újra, mert mégiscsak be kellene ugranunk egy urológushoz vagy szexológushoz. Mi lesz így ...velünk?... velem? Néha annyira elbizonytalanít, hogy azt hiszem, én vagyok túlságosan szexfüggő, és olyankor úgy érzem, hagynom kellene az egészet...

– Egész egyszerűen tudomásul kell venned, hogy ez az ember nem szeret téged! Te ráakaszkodsz, ezért kénytelen néha meglátogatni, nehogy kicsináld magad – mérgelődött kollégám, akivel gyakran osztom meg magánéleti problémáimat. Kéznél van, és okos is. Nem nézem férfinak, de mégsem nő ugyebár. – Csak könnyedén. Engedd el magad, és ne gondolkodj annyit! - osztja tanácsait.
Éppen azon töprengtem, mi lesz a kapcsolatunkkal –  és az életemmel, amikor egy új férfi jelent meg a színen.  Egy rokoni esküvőn hozott minket össze a sors – és az ültetési rend – a kissé köpcös, barna szemű, göndör fekete hajú férfival. Aki egyáltalán nem volt az én esetem. Sőt! Amikor koccintani akart az ifjú párra, és megláttam szódával hígított fehérborát, elszomorodtam. Eszembe juttatta az első szerelmemet, akit szerettem, imádtam, és aki az egyetem után külföldre ment dolgozni. És nem jött vissza. Eszembe jutott az utolsó esténk… amikor belenéztem a szemébe, láttam, hogy menekül. Tőlem.
Most ez a göndör hajú jogász tekintete juttatta eszembe azt a szörnyű napot, és ami azután történt.